Az élet most kezdődik,
120 évesen...



Százhuszadik születés-
napja alkalmából,
kérdik az ünnepelt
aggastyánt terveiről.

Idős úr harap éppen
egy aranyalmából,
s vígan válaszol,
bár az élet megviselte őt.

- Nejem és én hál` isten
elválunk egymástól.
Vágyam hamar elhagyni
csalfa feleségem

száz év után, s remélve
jobb életet mástól.
Hűséget, szerelmet is
jó lenne megélnem.

Miután most legkisebb fiúnk
is mennybe ment,
nincs értelme
erőltetni a házasságot.

Ravaszkásan jókora
vajas kenyeret kent.
Mohón felfalta,
majd mutatva fáradtságot,

szobájába tért
és telefonált új kedvesének.
Ilyen az élet
egy aggnak százhúsz évesen...


(Erdős Pál Attila)