\'A mi szeretőnk sokkal szebb...\'


Nyaraláshoz készülődni
egy rémálom,
pakoláshoz nincs kedvem,
így nejem durcás.

Zene szól a rádióban,
kedvenc számom,
kocsinkat vizsgálgatván,
van olajcsurgás.

Szerelek és javítok,
máris indulunk,
kedvünk is vidám,
boldogan énekelünk.

Autónk üzembiztos,
sztrádán száguldunk,
kiszáradunk,
egy kis pezsgő kéne nekünk.

Szállodában már
terített asztal vár, s lőn,
ajtó nyílik, belépnek sokan,
s felvillan

egy csinos hölgy alakja,
aki hozzám jön.
Átölel, sőt meg is csókol,
majd elillan.

Feleségem rám néz:
- Ki ez a hölgy? - kérdi
- Egy régi szeretőm.
- közlöm ártatlanul.

- Nem ismered őt,
nem pesti, hanem érdi, -
nyugodt hang,
nejemet éri váratlanul.


- Elválok gyorsan tőled,
ahogy csak lehet,
szélhámos vagy,
nem tudom, miért szeretlek? -

Csak bámulom őt,
az ember mit is tehet,
most támadásba megyek,
mindent bevetek.

- Ez akkor az utolsó
közös nyaralás,
nincsen többé
világ körüli utazás.

Luxus plázákban
nincs naponta vásárlás,
számládra nem fog menni
pénz átutalás. -

Nejem hirtelen észrevesz
egy régebbi
barátunkat,
ki csinos nővel távozik.

- Ki ez a lány? –
rám pislogva megkérdezi,
- Hát Lajos szeretője,
ő is lányozik! -

Nejem felenged és felém súg:
a mi szeretőnk sokkal szebb!


(Erdős Pál Attila)