Az éjjel írta: Kardos Attila / NAREZ

Te...ki minden napomat lezárván felejteti el a nap fáradalmait,
Te...kihez annyi rosszat és gonoszságot fűztek oktalanul.
Amikor rád nézek csak jobb szemedet látván elgondolkodok miket tettem az életben,
Miután felébredek már sehol se vagy, csak kedvesed ébreszt fel finoman, lágyan, kedvesen.

Mindennap látván arcodat, bú és keserűség fog már el,
nem szabadulhatsz a börtönből ahogy mi, emberek sem.
Amikor a te lepled alatt közlekedek nyugodtság és öröm tölt meg,
Hisz tudom hogy itt te vagy az úr és nem az emberek.

Bárcsak mindennap te lennél, és benned élnénk,
Bárcsak mindennap a te szemed felét láthatnám,
Bárcsak a te részed lehetnék örökké,
Ez lennél te, az éj.