Hatalmas Isten! Nézz le rám.

Te akkor is értesz, ha néma a szám.

A kereszt, amit adtál. Nehéz.

Te tudod, hogy nem panaszképp...

A vágy, amit belémoltottál,

A magány, amit társul adtál...

Én tudom, hogy nem adsz nehezebbet

Mint amit elbírni képesek az emberek.

Azt is tudom, hogy amit kaptam,

Azt nem tarthatom magamban.

Fáklya vagyok, de kérlek Uram,

Ha túl nehéz lenne az utam

Ülj le mellém, bár nem érdemlem,

És fogd meg kérlek akkor kezem

Ölelj át kérlek csendesen,

Hadd sírjam ki magam a szíveden,

Hadd mondjam el milyen nehéz,

Hogy míly sok a szenvedés,

Ne szólj semmit, csak ölelj szorosan

Üljünk ott ketten, könnyesen, porosan,

Mert Te alkottál engem,

A Te lelked van bennem

Értesz akkor is, ha néma a szám

Hatalmas Istenem nézz most le rám,

Hozd el nekem a békét kérlek,

Én nagyon nagyon Szeretlek Téged.