Feltámad az isteni mese:
Jézus megszületett kétezer éve
Betlehemben istállóban,
Szeretetet hozott a világra.

Vajon addig hogyan éltek az emberek,
Nem létezett közöttük a jóság, szeretet?
Volt régen is barbár világ,
Erkölcstelenség aratott gyermekeket?

Jó ez rege, mi is lenne nélküle?
Mikor gyermek voltam,
Nem értettem, hogyan hozza Jézuska
Az ajándékokat a fenyőfa alá.

Később anyaként soha nem meséltem
Róla gyermekeimnek,
A karácsonyt elneveztem szeretet ünnepének,
A jó gyerekek jutalmazója én lettem.

Furcsa kettősség munkál most bennem:
A régi rege, meg a szocializmus elve.
Szívemmel éreztem minden időben,
Belém lettek írva az emberiesség törvényei,

Ezt sohasem hágtam át,
Függetlenül a vallásosságtól,
Melynek ájtatosságával ma sem tudok
Kibékülni, legtöbb hívő fanatikus.

Biztos vagyok abban, hogy a barbár népek
Idejében is éltek jóságos emberek.
Szükség van a mesére, hogy jók lehessünk?
Érdekes módon a jók titkon múlnak el.

Jön a karácsony, kihűltek a szívek,
Kinek-kinek más oka lehetett
Az elhidegülésnek: pénz, munkanélküliség,
Vagy meg nem értés, közömbösség,

S nem is sejtik a jó emberek,
Hogy szenvedtetőik sötét-lelkűek,
Arat titkon a halál, a betegség,
Gyűlölet-szitok és ármány nép.

Várjuk a karácsonyt, a szentséges éjt,
Ünnepeljük Jézus születését,
Ki fegyvert hozott népe kezébe,
Mert ördögfiak voltak kétezer éve.

Kellemes a karácsony a jóknak,
Meghitt a szeretettel teli hálás szívnek,
De a legnagyobb az öröm és kurjongatás
Ma is a felemelkedett gazdagoknak.

2011. december 11.