Ha beszélni akarsz,
akkor maradj csendben!


Kicsiny unokámnál
eltörött a mécses,
puszedli elfogyott
a tálból, a mézes.
Kínálunk kakaót,
asztalon a csupor.
Elfelejtjük, nincsen
benne még a cukor!

Ákos egyre bömböl,
igen mérges, s éhes,
apja szíve kérges,
türelme meg véges.
Őfenségét újra kérdi,
mit is kér,
nem érti őt,
ehhez semmi kétség sem fér!

Rávenném kis Ákost,
sírást hagyja el már,
szeretném érteni
- folytatja - milyen kár.
- Ha beszélni akarsz,
akkor maradj csendben!
hangzott szigorú
nagypapai intelmem.

Ákos rám néz,
szeme is nevet,
a nevetés felszárította
a könnyeket...


(Erdős Pál Attila)