Hoppon és (éh) koppon
maradó jegesmedve




Északi tengerben
sok hal vidáman úszkál,
parányi jégtáblán
fóka raj vígan csúszkál.
Így mára újfent juthat
tengernyi élelem,
emiatt nincsen bennük
szemernyi félelem.

Jégsziget sodródik,
lesben áll jegesmedve,
korog a bendője,
farkaséhes, már enne.
Vakmerő ugrással
a fókák között terem,
kicsiny táblácska felborul,
tenger a verem.

Mindenki a jeges vízben
találja magát,
felocsúdott medve
érzi a fókák szagát.
Üldözőbe veszi a rajt,
ők a halakat,
kergetik egymást,
keresve a falatokat.


(Ha nem hiszel nekem, utazz el a

tengerhez, csodát

látsz, még most is űzik egymást:
jegesmedve a fókákat, fókák a

halakat...:-D))


(Erdős Pál Attila)