Mit ér a halhatatlanságod, ha csak egy valamit tudsz: láncra verten ordítani?
Mit ér a gitárod, ha csak a halál kapujában tudsz játszani?
Hagyod, hogy marionetti-bábu legyél?
Ebből már elég! Kelj fel, és élj!

Tépd el a láncot, s folytasd a harcot!
Vagy állj ellent, ha már csak ezt mered!
Ragadj meg egy pengét, hogy kivájd a Fájdalom szívét!
Ha nem teszed, csak egyet tehetsz: menekülsz, amíg csak lehet...

Ha rám hallgatsz, az égbe szállsz, és szabaddá válsz.
Ott könnyedség és gondtalanság vár rád,
de a sorsod nem ezt adta neked. Ezt ne kívánd.
Feladat vár rád: szerelmed valahol a lángokban hánykódik,
láncra verve, sebzett szívvel.

Keresd meg! Csókold meg!
Szerelmetek így eltépi a láncot,
A halál feladja a harcot,
Ti pedig halhatatlanná váltok.