Egyik reggel a Bogi kutya
dühösen nézett a tányérjára.
A húst szereti, ám nemcsak az várta!
Indulatának nem volt határa!

Tányérját, min húsleves volt kevés hússal
szájába kapva mérgesen jobbra-balra
nagy erővel, dühös szemekkel ringatta!
Szelíden szidta Őt össze a gazdája.

Hozzáfogtak a gond rendezésének,
a szép szavakkal való megbeszélésnek.
Hitt a kutyus a gazda ígéretének.
Lassan nekiállt a levesevésnek.

Az ígéret az volt:
húst csak akkor kap a gazdától,
ha lemond a durcáskodásról.
Bogi megenyhült e szavaktól.

Mint írtam, megette a levesét.
Megbékélt elfelejtve a dühét.
Szemleútján a kertünkben nézett szét.
Gazdájával így kötött most békét.

Halász István
Rózsavölgy, 20112. január 13.