Kitől félünk?



Ami hamisítatlan szenvedélyeket
hoz a felszínre, az igazából a sport,
evégett is szeretem. Remek képeket
őriz emlékezetem a kimagaslót

nyújtó sportemberekről. A nagyvilágban
ilyen hevesség csak a sportra jellemző.
Ám a sérelmektől tartva ma, mi gyáva
módon többnyire hallgatunk, elterelő

a nyilatkozatunk sajnos a vallási
és más egyéb hitünkről. Vetélkedésünk
így az utolsó végvár a sportban, mármint
értsük, hogy a meccseken nem kell szégyellnünk,

ha üvöltözünk vagy ujjongunk szerfelett,
elfogultságunkat viselhetjük olyan
büszkén, mint a háborús csatákban szerzett
érdemérmeket. Valójában a sportban

a félelem, a rettegés és a későbbi
megbánás, sajnálkozás veszélye nélkül
mondhatjuk őszintén a magunkét, ősi
erényekkel fűszerezve. Kitől félünk?


(Erdős Pál Attila)