Éhes medve mézet enne,
mézevésre támadt kedve.
Gyomorkorgástól szenvedve
éhsége az Ő gyötrelme.

Méhraj van egy fa odvában.
Ide nyúl be a mancsával.
Dagadtra csípi az egy méhraj.
Tele az erdő hangos jajjal!

Kihúzza a mancsát onnan
és lohol-lohol erdő hosszan!
A sok méh meg repül nyomában
szörnyen zümmögve támadóan!

Megállt egy fa aljában.
Méh már nem volt a nyomában.
A szemével egy vonalban
bogyók voltak szép sorjában.

Ezt a látványt tett követte.
Mancsába fogva mind leszedte
és jó étvággyal mind megette.
Így köszöntött rá az este.

Halász István
Debrecen, 1998. szeptember 08.