Az őszi avart rovom untalan,
Árva szívemnek mély bánata van,
Ez az erdő csak a gyászomat látja
És én csak ősszel értem el e tájra!

Valamikor, nem is rég, érezem,
Ide járt ki sok titkos szerelem
És üdvösségét elrejtette némán
Ez erdőbe, mely hervadozva néz rám.

Bocsásd meg erdőm, hogy egyedül jöttem,
Hogy köd utánam és hogy köd előttem,
Hogy csókok tanyáján, dalok helyén:
Tűnt álmaimat temetgetem én.