Az éj sötét, vak és hideg,
a világ zord, vad és bánt.
Ki hoz békét a földre,
ha nem te, ó kis gyertyaláng!

E sötét reménytelenség honába
ki hozhat örömöt, lángot,
ha nem a te fényed melege,
ó kis gyertyalángom.

Te adod a reményt az utolsó percben,
míg te égsz fényedtől múlik a félszem.
Advent nagy hírének bátor követe,
várók szívének tüzes melege.

Mily erő van benned,
te halovány mása
a mennyei tűznek!
Mily hatalom mellyel téged felruházott
a mennyei Király, hogy ígéretét mutatod.

Te vagy, ki emlékeztetsz minket,
mire is várunk oly epedve,
s te vagy ki reményt viszel a reménytelenségbe.

Világíts hát, kis gyertyaláng,
hadd tudja meg a világ.
Hogy Atya a gyermekét a nyomorba küldte,
hogy legyen Ő a világ megmentője.

Így lett nekünk életünk újra,
és lehet így mással is.
Addig is gyertyaláng,
vidd el ezt máshoz is!