Vágyódom a szépre, mely elkábít,
S a szerelemre, mely meghódít?
Kérdések hada mikre gondolok,
E kérdésekre választ nem kapok.

Kevés az idő, elszáll az élet,
Úgy fáj, hogy nem lehetek véled.
Temetésed napján a sírodnál,
Család, barátok állnak fejfádnál.

Az élet e földön már mit sem ér,
Ha nincs egy hű barát, ki elkísér.
Mi itt e földön együtt szenvedtünk,
Viszont volt idő mikor sokat nevettünk.

Túl sok az élet, túl sok a kérdés,
Valami itt tart, egy furcsa érzés.
Hit és barátság mely el nem enged,
Ez az érzés mely fájdalmat elfed.

Isten velem van, hidd el jobb ez így,
Van ezen földön eszme, miben higgy!
Van még egy barát, ki csak értem él,
Hitünk erős mely haláltól nem fél.