Érthetetlen körforgás
Az idő szalad,
Az ember marad.
Több idő már nincs,
Ami megvan kincs.
Olyan ez az élet, mint a villám,
Ha lecsapok, senki sem figyel rám.
Életemben halálomat kértem,
Mely e órában eljött értem.
Eme kín az őrület határa,
Míg az ember nem talál magára.
Bár teste halott, de lelke élő,
A békeérzet az, mely feledő.
Halálom napján sokan siratnak,
A síromnál batátaim állnak.
Villámcsapás volt, mi végzett velem,
Így múlt hát el parányi életem.
Az élet múlik,
Nemzedék hullik.
Emberből lesz por,
De jön az újkor.
Az ember marad.
Több idő már nincs,
Ami megvan kincs.
Olyan ez az élet, mint a villám,
Ha lecsapok, senki sem figyel rám.
Életemben halálomat kértem,
Mely e órában eljött értem.
Eme kín az őrület határa,
Míg az ember nem talál magára.
Bár teste halott, de lelke élő,
A békeérzet az, mely feledő.
Halálom napján sokan siratnak,
A síromnál batátaim állnak.
Villámcsapás volt, mi végzett velem,
Így múlt hát el parányi életem.
Az élet múlik,
Nemzedék hullik.
Emberből lesz por,
De jön az újkor.