Megfontolom...




A keménykezű főnök vészjóslóan

magához hívat, és máris kérdőre von,

nem habozok, nem őrlődök, a kényes

a történetet nagy bátran előadom,


melyben górém a hunyó... Szókimondó

s nyílt vagyok most is, ez okozza a vesztem,

a diri visszaél egyenes lelkű

habitusommal és mindenkit ellenem


uszít végül kirúg az állásomból,

persze nem közvetlenül, hanem, ahogyan

nálunk szokás, kényszerhelyzetbe hoz, nincs

más lehetőségem, mint megalázottan


távozni. Kapun kívül érve fújom

már: az őszinteség nem azt jelenti, hogy

mindent ki(meg)mondok, amit gondolok,

meggondolok mindent, amit mondok...


(Budapest, 2012. január 8. Erdős Pál Attila)