Vakbélgyulladás...

(A bölcs és kiszolgáltatott férj
- ez én lennék...:-)) -
esete a neves orvossal...)

Izgatottan felcsöngettem
orvosomat
éjszakai álmából,
szorongásomat is feledve.
- Doktor úr, jöjjön kérem,
nejem szörnyű nagy
fájdalmat érez, félek,
vakbélgyanús a helyzet.
A doki fölöttébb nyugodt,
álmos hangján így felelt:

- Főzök egy kávét,
hogy felébredjek.

Semmi gond nem lehet a nejénél -
búgja percek múlva
a neves orvos a kagylóba,
hisz az elmúlt évben
vettem ki a vakbelét.
A jelzett tünet részben
sem utalhat erre a betegségre,
soha nem hallottam kérem,
hogy kiújult volna.
És a doktor, mint ki csoda
jól végezte a dolgát,
letette telefonját.

Borzasztó ideges lettem,.
gyorsan kocsiba ültem,
hamar a házához értem.
A doki nyugodt volt teljesen,
mikor meglátott az ajtóban.
Rém kedvesen - azonnal
egy kihűlt kávéra is meghívott.
Ám a pumpám felment bizony,
vállára csaptam, ekként szólva:
- Ön nem hallott még olyan
helyzetről - hangom magasodott -,
hogy valaki újra házasodott?


Doki észbe kapott,
vette a lapot,
és még jókor
hívta a mentőautót!
Második feleségemet
is nagy szakértelemmel
megoperálta.
Remekül sikerült a műtét,
mentünk is ünnepelni
nemsokára az operába.
Orvosunk meg örült
a paraszolvenciának!


(Erdős Pál Attila)