Néha egy mosoly többet ér,
Száz-millió kedves szónál.
Majd ráébredsz, hogy nincs többé,
Kinek karjaiba bújnál.

Egyedül e nagy világban,
Sajnos esélyünk sincs élni,
Ha nincs egy társad a bajban,
Ki azt mondja:\'Nem kell félni!\'

Patáliák mindig vannak,
Ettől menekülni nem tudsz.
Békülés és megbocsájtás,
Ezen dolgok melyekhez futsz.

Ki ne fejezd érzéseid,
Mindig mosolyogjon a szád.
Egyre kérlek: Soha ne hidd,
Hogy egy ember is vágyhat rád.

Nem leszel úgy képmutató,
Ha csak saját magad véded.
Vigyázz, hogy egyszer e maszkal
Szeretteid meg ne sértsed.

Isten nélkül a lét nehéz,
Ahol minig küzdeni kell.
Mindig van egy segítő kéz,
Melyk bajból magához húz, fel!

Gonolatod száz meg száz van,
Amelyektől már nagyon félsz.
Jól gondold meg drága szívem,
Melyet mondja ki majd az ész.