Almavirágok közül a folyó sima tükre
kukucskál rám, olyan, mintha állna,
nem olvadt a hó, eső sem táplálta,
vonzott, mintha csak engem várna,
lábammal a tükröt összetörtem,
nem érzem a folyó lomha sodrását,
körülnyaldos térdemig a víz puhán,
a távolban egy szerelmes pár
csókolózik a híd párkányán,
köröttük színesen vibráló levegő,
én a vizet élveztem, ők
egymásba feledkezvén,
észre sem vették,
hogyan mossa le a víz, a tiszta víz
lelkem minden szennyét...
pancsolok, mint a kisgyerek,
felfrissülve szebb lett az életem,
bár az utam ismeretlen,
össze-vissza kóborolok élvezettel...
Távolból integet egy háztető, a piros,
lila, fehér, kék, zöld és sárga bokrok
figyelik minden mozdulatom.
Érdekesen csend borul a tájra,
lelkem most pont ezt kívánja.