Ha ezek a falak dalra fakadnának,
El tudnák mesélni gondját eme háznak.
Elmesélné mindazt, ami eddig történt,
A gondolat mely elszállt rémtörténetként.

Ez a mese csak az idővel versenyez,
A kalandok során új társakat szerez.
Átalakul e rémséges história,
Nem mássá lesz, mint reményteli novella.

Ez a dal, mi íly gyönyörű hangot hallat,
Istent dicsőíti itt lent az ég alatt.
Ki hitet, reményt és szeretetet küldött,
Az embernek ki a földön Érte küzdött.

Ezen elméletek most szavakká lesznek,
Majd hanggá mely megtörője lesz a csendnek.
Emberek sokasága nyitja fel szemét,
S ennek hallatára teszi össze kezét.