Nagy pelyhekben hull a komorodó szürke felhőkből a hó.
Meleg szobából a fehér hópaplanba bújt kertre nézni jó.
Az egész környék a téli este hideg nyugalmába dermed,
majd az éjszaka jeges ölelésével karolja át a kertet.

A hócsipkés, kopasz, álomba szenderült fák adják át szépségüket
a jeges leheletű, lassan-lassan szétterülő sötét éjnek,
hogy aztán a téli reggel fénye rajtuk újra felélénküljön
és az egész tájra akkor a hó fehér csillámpora kerüljön.

Halász István
Rózsavölgy, 2012. február 04.