Besötétedett, eljött az este.
Egyedül vagyok a magánytól félve.
Lemezt teszek fel, zenét hallgatok.
Cigarettázom és pezsgőt kortyolok.

Fülelek régmúlt zajt hallok,
Megjelennek előttem arcok, volt mosolyok.
Vagy talán a pezsgő mámora játszik?
Tudja, hogy a költő társra vágyik:

Kint sötét van, bent mélység.
Hiába kiáltok nincs segítség.
Segítség, ha jönne is már késő,
Ide barát kell, vagy hű szerető.

Kivel elűzném a rút éjszakát,
És reggel mondaná, hogy:- Viszlát!
De nincs más csak a csend,
Lelkem mélyén hasztalan a rend.

És hű barátja a vigyorgó őrület,
Mely behálózza fiatal elmémet.

1993. december.