Egy festmény, gyönyörű fiú arc.
Emberi eszmény, ecsetnyi karc.
Mesebeli történet a tiszta lélekről.
És a gonosz szenvedélyről.

A fiú kérése, maradjon öröké fiatal.
Öregedjék arcképe, mely a lelkére utal.
A fiú már koros, bűnt-bűnre halmoz.
De közben gyilkos kit lelkiismerete nem kínoz.

A festmény csúf, ránc és vér borítja.
Látszik a fiú lelkén minden bűnös portya.
Megölje lelkét önként vállalja.
Felemeli kését, hogy szétszabdalja.

Sikoly az éjszakában a festmény újra gyönyörű.
A holtest a szobában vén lett és szörnyű.
Ki lelkét eladja, nyugalmat úgy talál.
Az ördög barátja, hogy megöli önmagát.

Csongrád,1993.