Mikor elaludtam furcsa álmom volt.
A testem pihent, míg lelkem könnyedén vándorolt.
Átölelt egy csillagot, hogy le ne hulljon.
S fényében az egész világ ragyogjon.
A nap még aludt, míg repültem.
Egy arra járó szellő vállára felültem.
Repültem a széllel s barátja a Hold.
Fél arcát mutatva halkan dalolt.
Alattam a föld, mint kicsi tarka rét.
Csillagok hevertek mellettem szerteszét.
Mikor a szélnek elfogyott ereje.
Megpihent egy tónál, hogy csomagját letegye.
A tóban voltak érdekes állatok,
Halak, békák és Szirén énekes dalnokok.
Lantjaikkal játszottak és énekük repült,
Hogy aki hallgatta szinte belerészegült.
Mikor felébredtem az álmom nem volt sehol.

Csak azt a szelet, igen azt a szelet keresem mindenhol.

Szeged, 2011. december 13.