Vártam a híreket, s teltek a lapok,
az Angyalom addig kapott egy Napot.
Szép sárga volt nappal, vagy arany színben játszott,
Angyalom örült, hiszen mindig olyanra vágyott.
Irigykedve elbújtak az éjben a csillagok,
kettesben hagyták Őket, legyenek boldogok.
Igen. Az égen Ő lett most már az úr,
maga mellől mindenkit kitúrt.
Fénysugara, csak az Angyalnak tűzött,
amiben büszkén az meg is fürdött.
A föld már nem kapott több meleget,
vastag jég borította be a tengereket.
A hegyeket is ellepte a hótakaró.
Nem jutott már oda fény, mely oly ragyogó.
Sötétség szállt rá a földre,
a Napot, egy mosolygós Angyal megtörte.


Azóta nem élnek itt más lények,
mióta váratlanul eltűntek a fények.
És különben sincs már meg a Hajnal,
mert azt is ellopta egy mosolygós Tolvaj.

Szeged,2011. december 30.