Azok a régi szép idők...


Az asztalon hever
a családi fotóalbum,
amit a kisfiú egy lezser
mozdulattal felemel, nem tabu

a família élete, nézegeti
a dinasztia régi
fotóit, tetszését örömmel jelzi,
és elmés megjegyzésekkel fűszerezi.

Később rálel egy különös képre, nem tágít
mellőle, szól az édesanyjának:
- Ki ez a fura bácsi
ott a képen, és milyen izmos a válla

s a karja is minő feszes,
hú micsoda hosszú a haja?
- Ez a papa! – felel
mosolyogva az anyja.

- Igen?! - kérdi máris
a meglepődött kölyök majd így
folytatja: - És ki az a pocakos, kopasz bácsi,
aki velünk lakik?


(Erdős Pál Attila)