Olyan jó most ősszel is látni
fenyőfa zöldellő ágait,
nem tépázta a könyörtelen
szeptember, november, december.

Őszapók deres lehelete...
búcsúzik fészkétől a fecske,
a ritkán látott gólyacsalád,
kisasszony napjára üres lett,
puszta már a sokszínű határ.

Őszapó, Télapó változtat:
zsákjukból szél rohan süvítőn,
amit a tavasz és a nyár ad,
semmit teremtő diadallal
zúzmarával letarolják ŐK.

Pirosak, fehérek vagy lilák,
és a tarka lepke hova szállt?
Virágok a földben alusznak,
lepkék meg tudták a dolgukat,
mindig is helyre állt a világ.

Ki-ki vitte a nyár melegét,
tavaszig szükség lesz arra még.
EMBEREK trónja sem örökös,
jönnek még a nyári örömök...