Jégvirág


Ma reggel, amit először megláttam,
hogy jégvirágot rajzolt a Tél az ablakban.
A csillogó, ragyogó, szikrázó vonalak,
a tavasz és nyár virágairól árulkodtak.

Látod? – súgta a Tél alig hallhatón,
s egy árvácska formát lehelt az ablakon.
Aztán jött a többi virág: hóvirág, rózsa, szegfű, liliom,
és ott az ablak közepén bontakozott egy új szirom.

Mi ez? Mi ez? – zsongott a kérdés az agyamban,
s felelt a Tél: - az én virágom, s ezt csak neked rajzoltam.
Ez is virág, ami vízből és párából született,
és hideg fuvallatomtól virággá jegesedett.

S hogy olyan szép legyen, mit a világ eddig még nem látott,
beleszőttem egy keveset a hold ezüst sugarából,
lópatkók gyémánt szikráival szórtam meg,
s a fehérség vakító kékjével festettem meg.

S most megkapod tőlem ajándékba
a tél csokrát, hogy csodáld itt az ablakodba.
Nézd ez egy hópehely, mely ezüst csillagként ragyog,
s egy fenyőág, mit Hó anyó zúzmarával megrakott.

Tudom, e remekmű nem marad meg örökre,
De lásd és tudd, hogy a télnek is megvan a maga gyönyöre.
Míg a tavasz, a nyár, az ősz milliónyi színnel rajzol,
addig a tél holdsugárból és gyémántból csillagokat karcol.