Az emberi szív...
Sokszor miatta sírsz.
Hiába az is, ha miatta ketté reped
Még akkor is arra biztat, hogy őt szeresd!

Az agyad tudja, hogy ez nem helyes
De a szíved csak nem enged...
Neki akkor is ő kell
Pedig tudja nincs esélyed.

Róla álmodsz folyton
Felkelsz és magadat okolod
Minek hiteted magad
Ez úgy is csak egy álom marad.

Az ész itt már nagyon kevés
Ha meglátod meg áll a szívverés.
Felejteni hiába próbálod
Valami mindig megakadályoz.

Rád néz és mosolyog
Jól esik, hiába tagadod...
Várod hátha lépni mer
És arra kér, hogy szeresd!

Te félsz lépni, nehogy csalódj
Ő is fél, de ezt te is tudod.
De ebből nem fog kisülni más
Mint a gúnyos, szomorú magány.