Nincs dühkitörésem csak a szívem fáj.
Arcodat nézve a gyűrött képeken.
Nem folyik, könnyem ne várd,
Hogy szólítalak Téged. - Még várj.
Menj, és ne köszönj el!
Az ajtót csukd be már mögötted.
Ne sírj, ne pazarold könnyed.
Hagyjál, csak menj el némán
Ahogy jöttél. Emlékszel:- Árván.
Menj és vedd a kabátod
Viheted magaddal a saját kis világod.
Nem kérek belőled jobb, ha véget ér,
Meghalt a szerelmünk, mint az elszáradt pipitér.
Ócska szavak ne ragozzuk tovább,
Nem keresem életemben lábad nyomát.
Hát nem érted? Nem tudok sírni,
Pedig szeretnék elrohanni.
Kiüvölteni szívem fájdalmas sebét,
Összetörni mindent, amihez kezed ért.
Szeretnék gyűlölni, de hasztalan.

Mert becsomagoltál némán
És elhagytál hangtalan.

Szeged,2011. december 04.