Sok víz lefolyt a Dunán,
sok csók íze ragyog a szobám falán,
enyhítik a sós könnyek nyomát, melyektől
eke sem húz mélyebb barázdát,
mindezen túl, a kacaj mégis megmaradt,
pedig a tél nem kint, itt belül
valahol a létemben hullatja puha,
csillag-csillogó pelyheit, velük betakar,
ha tavaszra elolvadva messze száll,
kivirágzik lelkemben a gyöngyvirág.