Az ereimből kinyíló vörös rózsa,
Ez az életem haldokló virága.
A megdermedés, a semmibe válás tánca,
Az élet, a teremtés haldoklása.

Nyíljatok hát vörös rózsák és hulljatok elém,
Hogy legyen erőm a pusztulásra.
Nyíljatok hát vörös rózsák!
A szerelmemet hajszoló vörös virágok.

Vörösben égjen majd a föld!
És ...

Változik az életünk
úgy mint változik a táj.
mikor lebontja a fa levelét
s mikor ködbe vész a nyár.

de az emlékek megmaradnak.
s majd testünket fedi homály
egy gondolat tart majdan életben
hogy voltunk s fentről vigyázunk rád.

Elmész és talán nem látlak
Soha többé.
Azt hiszem, átalakulsz
Örök emlékké.
Nincs idő, hogy megismerjelek,
És ha van is rá alkalom,
Én csendben tovább megyek.
Beszélgetnék veled, ha nem
Félnék annyira, hogy
Szavaim semmibe veszed,
Ha nem fájna annyira, hogy
Nem foghatom kezed,
S ha nem tudnám, hogy
Neked más az ...

Még utoljára feléd lépek,
S szívem örökké őrzi majd
Ezt a képet.
Még utoljára szemedbe nézek,
S bennem a pillanat
Örökké újjá éled.
Még utoljára hozzád szólnék,
De, hogy nem válaszolsz,
Attól félek.
Még utoljára várlak téged,
Aztán elfogadlak örök emléknek.
Még utoljára rólad írok,
Te nem látod,
De a ...

Kezemben a penge, fény csillan rajta,
Könnyes szemem kitárul, végignéz rajtam.
Penge hatol bele húsomba,
Véremmel írom fel nevemet a falra.

Homályos rémképek gyötrik az elmém,
Nem akarok felébredni, de a bánatom a gyengém.
A lelkem mely mély vágásokkal van tele,
Elsötétül minden, s lerogyok a földre.

Könnyezve heverek, fetrengek a ...

Nyugodni térnek a tyúkok;
Az emberekkel egy úton

A nap a tiszta égen elalszik;
Emberek ezre Budapest fele utazik

Gyorsan futunk hazafelé;
A Nyugati pályaudvar elé

Odaérkezik a vonat;
Várhatjuk a buszokat

Busszal irány Rákospalotára;
Bepakoltam a suliba mára?

Megyünk a pusztába száz éjjel;
Az utasokra száz ...