Gyűlölet,elkeseredettség, és harag,
S mindenki csak rajtad kacag..
Úgy érzed nem vagy más csak hanyag,
S könnyeid már folynak mint a patak..

Napról napra csak gyűlik és gyűlik,
S hiába gyűlt már össze, hiába bűzlik..

Csak rakják, és nyomják a tűzig,
Míg szívverésed meg nem szűnik!
Utána már csak az anyát fűzik..
Míg ő is ...

Renga-láncvers, európai stílusban…

Nevetve jő ősz!
Hűvös magabiztosság!
Harmat pelerin.
Langyos nappalok,
Éjszakák már hűvösek.
Vidám őszi nap...
Majd megmutatja,
Hogy átveszi hatalmat.
Kezdi a korát…
Felhők érkeznek,
Szürkésfehér báránykák.
Napot takarják!
Szélviharok is
Tömzsi tömegben jönnek.
Hetyke ...

Néked, mindig más babád volt..
Titkaid, Én ismerem.
S nevem feledve más Neveket ápolsz..
Így maradtam mindig hitetlen.

S bár ajkam ízében egyetlen láng szól,
mely egy gondolati síkot teremt..
Egyetlen arcot érintek bárhol,
s szemem sarkából, könny pereg.

Két falevél találkozott
a befagyott patakot fedő jég
alatti kíméletlen sodrásban.
Összetapadtak a kavicságyban
s a vastagodó jég súlya
egymásba préselte
egy régi tavaszon hozott
változhatatlan erezetüket.
A jégkristályok lassan és erősen
fűzték egybe a két levél szövetét,
s a fagyban fogant szenvedély
új világot ...

....Angyal és Ördög....

...pokolból a mennybe nem vezet semmilyen út...
...az ördög nem foghat kezet...mit egy angyal nyújt...
...mégis sokan próbálják...hisz mit veszíthetnek...
...talán eldobnak egy régit és nyernek egy új életet...
...sokan élünk így lent a földön de csak kevesen álmodunk...
...de néha álmunkban is mélyen pokolban ...

Már nem vagy itt velem, emlékezem......
Együtt cseperedtünk, lett pár közös titkunk.
Hiába sírok halkan, már nem vagy velem,
Nem fogod kezem, nem állsz mellettem.


Mindig megérezted, ha baj van.
S minden vigasz és ölelés,biztatás
Amit tőled kaptam,
Lelkemet nyugtatta.


Mindet elrejtettem mélyen a szivemben,
Hogy visszaölelhessem ...