Lelkemben dac, és csend honol,
érzelmek lánca elsodor;
gyakran eltűnsz, mint esti fény,
mire a hajnal földet ér.
Múltunk nem térhet vissza már,
tündérmesékben hinni kár.

Elém hoz majd a képzelet,
őrzöm a szép emlékeket;
nem várok semmi új csodát,
nélküled indulok tovább.
Talán, ha egyszer visszatérsz,
lelkünk ösvényén ...

Nélküled olyan az életem
Mint kiszáradt tó a réteken
Mint legelésző csontvázak
Megsárgult, kiaszott legelőn

Olyan vagyok mint a hó nélküli tél
Mint a tavasz virágok nélkül
Mint az eső felhő nélkül
Mint szerelemünk csókok nélkül

Olyan az életem, mint a sótlan leves
Bár meggyötört a sivár szerelem
Én mégis boldogságom ott ...

Kiemelik a tóból a stéget,
de csak az idei nyár ért véget!
A jövő nyár is ígér annyi szépet,
mint adott a mostani, mely eltelt!

Hogyha már nem leszek e világon,
kedvesem, a legjobbat kívánom.
Ne dobd el a szerelem virágát,
halálig ápolgasd nemes szirmát.

Az élet legyen örök boldogság,
szívedet sose érje gonoszság.
Amit adsz, azt kapod a világtól,
örökké tanulsz majd a hibákból.

Elmegyek, figyel majd a szemem rád,
magadból annyit adj, mit te is vársz.
Akinek ...

Ólomsúly koppan léleksebemre
emléked nagyon felkavar,
fázósan rándul össze az este,
jótékony homály eltakar.

Mikor elmentél, csak álltam némán,
vártam egy jelre csendesen,
sokat tűnődtem a sors szándékán,
azóta gyakran könnyezem.

Álmodom még a régi időkről,
lelkemben nagy a zűrzavar;
villanó kép egy elmúlt-jövőről, ...

Fájó szívvel gondolok reád,
nem ismertem jobb édesanyát.
Jóra, szépre megtanítottál,
ha elbuktam felállítottál.

Becsülettel élted életed,
és ez is lett a te végzeted,
családodnak adtad mindened,
feláldozva beteg szívedet.

Állok a ravatal közepén,
Jó Istenhez imádkozom én,
hallgassa meg az én szavamat,
adja vissza ...