\'Míg az ember boldog nem volt,
Addig meg nem halhat.\'
Peremartonit idézem:
A színésznőt, - a halhatatlant!

Egy kisfiú meghallotta,
Kezében volt a lant.
Szépen csengőn dúdolgatta,
Hangot talált a hang.

Ám, a lányok kigúnyolták,
Ricsajozva kicsúfolták!
\'A széllel szemben vándorolt\',
Bródy - nótára ...

Találsz a szívemben még helyet,
de már nem ejthetsz mély sebet.

Szépen begyógyult hiányod,
mert azt sikerült kivárnod,
hogy homály fedje be emléked,
(beletörődtem: megérted?)
nem hull könnyem már teérted.

Későn jöttél, hogy vigasztalj,
túl soká vártál a vigasszal
ahogyan múlt a bódulat,
világos lett pár ...

Eljön a nap , mikor végleg itt hagysz,
Nem látlak majd többet , s te sem láthatsz,
Mert nem leszünk már egymásnak más , csak két idegen,
Kiknek sorsa , pár pillantásban összeforrt hirtelen .

A pillanat elmúlt , s csöndben elmentünk egymás mellett,
Ez ismétlődött minden nap , s a hónapok csak teltek,
De most eljött a nap , a búcsúzás ideje ...

Hideg kórtermek, rémült ideges arcok,
ágyon fekszem talán a műtőbe tartok.
Pislákoló lámpák, elsuhanó ajtók sora,
nem fáj most semmi, így nem voltam soha...

Nővérke suttog, de nem nagyon érteni:
- A sebe egy órája kezdett vérzeni...
- Doktor úr túléli? Mondjon valamit!
Kusza hangok, de mintha ismernék valakit.

Káoszból ...

Tudom ha el akarsz menni, akkor engedni kell,
szívemtől kérek tanácsot, de nem felel.
Nézz most végig rajtunk, mi összetartozunk,
mégis mindketten másfelé tartunk.

Mások a céljaink, más utakon járunk,
titkon bár, de egymásra vágyunk.
Mégis búcsút intünk, hát ég velünk,
többé együtt nem sírunk, nem nevetünk.

Némán ...

Pillanat, mely letepert némán.
Aztán amilyen gyorsan jött,
Máris elrohant.
Nem búcsúzott.

Csak engem elhagyott,
de magából
valamit itt hagyott.

Szeged, 2012.február16.