Valami

Valami eltűnt, valami apró, valami nem volt sohasem,
valami csepp, valami pirinyó, valami oly törékeny álom,
valami elillant, valami fakó, valami szürke pillanat nekem,
valami oly könnyű, valami jelentéktelen, valamit hiába várom.

Budapest. 2011.02.07.

Egy szál virág

Már rég nem írtam, azt sem tudom,
hol találom a betűket,
de most megbátorkodtam, és írok,
talán pár sort csak.

Itt állok magamban, kezemben egy virág,
ezt neked adom, légy boldog,
mert én most tényleg elmegyek,
már máshol várnak.

Jó volt a társaságotokban, de ez nekem
nem való, mindig is más ...

Úgy szerettem volna őszinte barátod lenni,
éveken át te érted sok jót, sok szépet tenni.
Úgy szerettem volna történeteidet hallgatni,
bús szemeidbe nézve barátságot vallhatni.

Én nem tudhatom, mi az a rossz lelkemben,
mit eddig utam során jártomban-keltemben,
nem vettem észre, számodra mégis taszító,
hibás jellemem mely miatt lelkembe ...

Csacsi öreg kutyám hányszor megbüntettelek.
Másfél méternyi rabságra... Pedig szerettelek.
Te akár egy gyermek mindig csínyt tettél,
sárosan csendben lopózva az asztalról ettél.

Mégsem tudtam haragudni mikor rád néztem:
Szereteted sugárzott én már tudni véltem,
az egyetlen őszinte, önzetlen barátom voltál,
szavak nélkül is mindig ...

Itt hagytál kedves Bátyám búcsú nélkül,
Még egy utolsó szót sem hagytál emlékül.
Sajnos nem voltunk soha jó testvérek,
Azt sem vártad meg, hogy bocsánatot kérjek.

Bocsánatot kértem volna, azért mit nem követtem el,
De Te nem küzdöttél meg a betegségeddel.
Nem ismerted meg soha az unokáimat,
Pedig Ők megszépítették volna utolsó ...

Félek lehunyni szemem bárhogyan is nyomaszt,
bárhogy húz a fáradtság mert tudom megkopaszt.
És mire felébredek elvesz tőlem majd mindent,
valami új dolgot hoz, valami nagyon idegent.

Tudom jól nem látlak többé már nem kérdés,
bárhogyan is bizonygatod erősebb az érzés.
Nem hiszem már többé, hogy mindig így marad,
hogy az út körbe fut meg ...