Újra csöndes mind, nem csörren,
benn nem motoszkál senki már,
néhány csepp könny elcsöppen,
bolond lelkem még haza vár...

Mozdulatlan most mind, nesztelen,
nyugalmamat én keresem egyedül,
arcod kutatom reménytelen, esztelen,
árnyak sötét kavalkádjába elegyül.

Ismét csak csöndbe borul a ház,
ismét csak végigfut a ...

Nézegetem édesanyám fényképét,
Felvillan előttem kedves mosolya.
S érzem parfümjének illatát,
De sajnos már sírján nyílik az ibolya.

Elvitte Őt egy súlyos betegség,
Magamra hagyott oly hirtelen.
Gyakran úgy érzem, szól hozzám,
S, hogy itt van még most is velem.

Álmaimban sokszor látom,
Szólítanám, már hozzá is ...

Úgy hagytál itt minket,
Hogy el sem köszöntél.
Tudom neked megnyugvás,
Mert a betegséggel sokat küszködtél.

Hiányod szívembe mély űrt hagyott,
Mert még most is szükség lenne Rád.
Egy apára, nagyapára, barátra,
S élhetnénk boldogan, mint egy nagy család.

Nagyon nehezen viselem életem nélküled,
Gondolatom oly sokszor ...

Sajnálom sajnálok mindet amit tettem,
De ‎ezt jóvá tudom nem tehetem!
De mégis szeretném bocsánatom kifejezni,
E versikébe mindent elmondani!

Szeretném ezzel is szeretetem kimutatni,
E pár sorral egy fejezetet lezárni!
Egy új életet kell kezdenem,
De tudom ezt nélküled kell megtennem!

...

Kedvesem! Mielőtt elmegyek,
Tőled érzelgős búcsút veszek.
Pedig nem megyek el sok időre,
De már is szomorú vagyok tőle.

Egyik szemem sír, a másik nevet,
Üresek lesznek az éjszakák nélküled.
Te itthon akármit is teszel,
Gondolatban ott is velem leszel.

Szeretném, ha ott lennél velem,
Akkor lehetne igazán szép az ...

Széttörik percekké az idő,
talán újra összeáll
mint egy halmaz
vagy egy fénylő napsugár.
A jéghegy is tengerré olvad,
hánykolódó hajók szent kikötője,
életet adhat, de el is vehet
ha nem vagy jó vezérlője.

1997.08.16.