Már tudom mi érzek
Kimondani sem félek
Hogy már nem szeretlek
Csak hidd el
S felejts el
Lépj tovább hisz mindennek vége
Ahozz hogy kimondjam mit érzek épp itt az ideje
Hát öntsünk tiszta vizet a pohárba
Nézz a szemembe
S hidd el mit érzek
Már nem szeretlek
Hidd el
S kerüljek az emléked mélyére
Felejts el mindent
Jönnek ...

Nem az apám...
Hiánya mégis fáj,
Nincs többé már.

Eltávozott közülünk,
Szótlanul,némán,
egy csendes éjszakán.

Nem szólt,nem sejtette
talán,hogy több nap,
nem lehet már...

Csendesen ment ahogyan élt,
elfogadva múltat jelent,
és ami rá vár.

Nem apellált sorsa ellen,
belátta,nem érdemes,
Nincs mit ...

Bele hallgattam a csendbe, s ez ajándéka az elhagyottnak.
Mikor a káoszból megszületik türelme, a saját szavaknak.
Mikor rettegsz az estétől, s minden reggel hideg nap kel.
Mikor az emlék beszél hozzád, s hallgatod szíveddel.

Mikor halott hópelyheken pihen szemed, s így maradnál.
Mikor minden oly távoli, s belőled mély sóhaj száll.
Mikor lelked ...

Mindig tartottam,hogy eljön az a nap
Egyenként állunk
A jövőnkkel a kezünkben
A sok álommal és tervekkel
Mindig tudtam ,éveken át
Hogy lesz nevetés,lesz könnyezés
De sosem gondoltam . hogy elmegyek
Annyi fájdalommal együtt
És oly nehéz búcsút venni
De a tegnapok elmúltak
Nekünk tovább kell lépnünk
Hálás vagyok a ...

Ha én már nem leszek,
ne gondolj félve rám.
Nem leszek csak egy emlék,
a feledés útján.

Egyszer minden véget ér,
ahogy múlik az élet.
Nekem most mennem kell,
de őrzöm majd emléked.

Ha én már nem leszek,
nem kell többé félned.
Tagadd le, hogy voltam,
S én megbocsátom néked.

Nem állok utadba többé,
nem ...

Messze setétedik a Ság teteje,
Ezentúl elrejti a Bakony erdeje,
Szülőföldem, képedet.
Megállok még egyszer, s reád visszanézek.
Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek!
Vegyétek bús könnyemet.

Ti láttátok az én bölcsömnek ringását
S ácsorgó ajakam első mosolygását
Szülém forró kebelén;
Ti láttátok a víg gyermek ...