én már nem szeretlek, csak az egyedüllét fáj.
a magány marja lelkemet.
sivár szürkeség mi vár,
mikor este haza megyek.

hazudtál, pedig szerettelek,
hittem, együtt öregszem meg veled.
egy meg nem született gyermek állt közénk,
kis teste sötét árnyként magasodott fölénk.

szemedben láttam nincs remény, mennem kell,
hideg-kék ...

Hibáztam. Életemben nem először,
Amikor azt hittem, szíved egy tükör,
Önmagamat láttam benned, tévedtem,
Nem vagy olyan, mint én, nem illünk össze.
Lezártam mindent, ami hozzád között,
Végül a halál romjaiba dőlök.

Vergődöm a keserű sorsom alatt,
Feladtam létemet, az álmaimat.
Nem érzem a végét ennek a búnak,
Eldobott ...

Az ereimből kinyíló vörös rózsa,
Ez az életem haldokló virága.
A megdermedés, a semmibe válás tánca,
Az élet, a teremtés haldoklása.

Nyíljatok hát vörös rózsák és hulljatok elém,
Hogy legyen erőm a pusztulásra.
Nyíljatok hát vörös rózsák!
A szerelmemet hajszoló vörös virágok.

Vörösben égjen majd a föld!
És ...

Változik az életünk
úgy mint változik a táj.
mikor lebontja a fa levelét
s mikor ködbe vész a nyár.

de az emlékek megmaradnak.
s majd testünket fedi homály
egy gondolat tart majdan életben
hogy voltunk s fentről vigyázunk rád.

Elmész és talán nem látlak
Soha többé.
Azt hiszem, átalakulsz
Örök emlékké.
Nincs idő, hogy megismerjelek,
És ha van is rá alkalom,
Én csendben tovább megyek.
Beszélgetnék veled, ha nem
Félnék annyira, hogy
Szavaim semmibe veszed,
Ha nem fájna annyira, hogy
Nem foghatom kezed,
S ha nem tudnám, hogy
Neked más az ...

Még utoljára feléd lépek,
S szívem örökké őrzi majd
Ezt a képet.
Még utoljára szemedbe nézek,
S bennem a pillanat
Örökké újjá éled.
Még utoljára hozzád szólnék,
De, hogy nem válaszolsz,
Attól félek.
Még utoljára várlak téged,
Aztán elfogadlak örök emléknek.
Még utoljára rólad írok,
Te nem látod,
De a ...