Mindenki alszik,
mindenki álmodik.
Mindenki meghal,
mindenki elhagy.

Halott testemben a vér csak sétál,
Ereje sincs már.
Én is meghalok,
Nincs miért küzdjek,
Annyit mondok csak:Hát viszlát

Nem maradtál itt,
s fényévnyi távolsággal sújtottál,
álltam a parton,
csak néztem a horizontot árván.

Hajód kifutott,
sirályok síró hangja kísért el,
felsikolt a szív,
gyászdalát rebegve víztükörnek.

Hűs a kikötő,
bús az alkony s hiányod fájón él,
te arra jársz már
hol a nagy óceán az éghez ér.

Eljött az idő,eljött hát...
Búcsúzik Tőled a rokonság.
Feketébe öltözött a világ,
most halkan mondunk érted imát.
Erős akartam lenni,azt hittem így könnyebb,
de szemeiből csak úgy hullanak a könnyek.
Itt van most mindenki és sírnak,mint én,
mert valaki számára eljött a vég.
Elmentél halkan,búcsút sem intettél,
bár néha még ...

Édesanyám Emlékére!
Egy csendes őszi hajnalon,
fény fut át a szobán,
dobban még a fáradt szív,
majd csöndben megáll.
Felnézünk az égre hát,
és torkunk összeszorul,
már emlékünkben élsz tovább,
és angyalként vigyázol ránk,
DRÁGA ÉDESANYÁM!

Még mély hó települ a téli földre,
Erdőn, mely csak a zöld levélre büszke,
Szürke súly a ködös fagy zúzmarája,
S el kell hagyni a szép Körös vidékét
És sietni Dunánk felé, urunkhoz.
Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk.

Nem tart vissza folyó, s az ingovány sem,
Mert fagy fogja hideg vizét keményen.
Hol nemrég evezett a föld ...

Úgy nézel rám, mintha
szemedbe sütne a Nap,
engem találsz szépnek,
vagy a szememben önmagad?

Úgy érint a kezed,
óvatlan és téveteg,
mintha a bőrömön
parázs égetné meg,

Pedig szerelmedet
üzeni tekinteted,
s illatod súlya, ahogy
lehajtod a fejed,

Pedig felém jelzed
néma félelmedet,
hogy elválunk, s ...