Bele hallgattam a csendbe, s ez ajándéka az elhagyottnak.
Mikor a káoszból megszületik türelme, a saját szavaknak.
Mikor rettegsz az estétől, s minden reggel hideg nap kel.
Mikor az emlék beszél hozzád, s hallgatod szíveddel.

Mikor halott hópelyheken pihen szemed, s így maradnál.
Mikor minden oly távoli, s belőled mély sóhaj száll.
Mikor lelked ...

Mindig tartottam,hogy eljön az a nap
Egyenként állunk
A jövőnkkel a kezünkben
A sok álommal és tervekkel
Mindig tudtam ,éveken át
Hogy lesz nevetés,lesz könnyezés
De sosem gondoltam . hogy elmegyek
Annyi fájdalommal együtt
És oly nehéz búcsút venni
De a tegnapok elmúltak
Nekünk tovább kell lépnünk
Hálás vagyok a ...

Ha én már nem leszek,
ne gondolj félve rám.
Nem leszek csak egy emlék,
a feledés útján.

Egyszer minden véget ér,
ahogy múlik az élet.
Nekem most mennem kell,
de őrzöm majd emléked.

Ha én már nem leszek,
nem kell többé félned.
Tagadd le, hogy voltam,
S én megbocsátom néked.

Nem állok utadba többé,
nem ...

Messze setétedik a Ság teteje,
Ezentúl elrejti a Bakony erdeje,
Szülőföldem, képedet.
Megállok még egyszer, s reád visszanézek.
Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek!
Vegyétek bús könnyemet.

Ti láttátok az én bölcsömnek ringását
S ácsorgó ajakam első mosolygását
Szülém forró kebelén;
Ti láttátok a víg gyermek ...

én már nem szeretlek, csak az egyedüllét fáj.
a magány marja lelkemet.
sivár szürkeség mi vár,
mikor este haza megyek.

hazudtál, pedig szerettelek,
hittem, együtt öregszem meg veled.
egy meg nem született gyermek állt közénk,
kis teste sötét árnyként magasodott fölénk.

szemedben láttam nincs remény, mennem kell,
hideg-kék ...

Hibáztam. Életemben nem először,
Amikor azt hittem, szíved egy tükör,
Önmagamat láttam benned, tévedtem,
Nem vagy olyan, mint én, nem illünk össze.
Lezártam mindent, ami hozzád között,
Végül a halál romjaiba dőlök.

Vergődöm a keserű sorsom alatt,
Feladtam létemet, az álmaimat.
Nem érzem a végét ennek a búnak,
Eldobott ...