Vágy, vágy, mi is az a vágy?
Az mit oly nagyon szeretnél,
amiért a szíved dobban,
s ami az agyadig is elér.

Én vágyom a lelkem békéjére,
sok-sok dédelgető, meleg szeretetre,
a körülöttem lévő emberek megértésére,
s arra hogy e világ jobbá legyen végre.

Keserűség, bánat van a szívemben
és egyre csak a lelkem nyugalmát kutatom, keresem.
A miértek sora zsong az agyamban,
de rá a válaszok nem jönnek se jók, se rosszak.

Egyedül vagyok, oly nagyon egyedül,
lelkem húrján a bánat hegedül.
Valakinek fontos e, hogy vagyok?
Látja e valaki, hogy a szívemben mily bánat zokog.

Szeressetek! Kiáltanám; de hang nem jön ki torkomon,
pedig ez az, amire a legjobban vágyódom.
Nem kell se gazdagság, se vagyon,
csak szeressenek, nagyon, de nagyon!

Bárhogy is próbálom szívem odaadni,
de kiknek szánom, azoknak nem kell semmi, semmi.
Elfáradtam, lelkem oly nagyon beteg,
Istenem segíts, hogy ez valahogy másként legyen!