Folyóparton magányosan áll egy fenyő,
körbeveszik távolból hegyek, erdők,
a hegyetető fehér kucsmáján
büszkélkedik a holdsugár,
oda vágyakozik az én fenyőm,
siránkozik,
sóhajtozik,
bánatában hullatja tűleveleit,
arra repült egy gerlepár,
fészket raktak legszebb ágán,
naponta nem egyszer,
szerelmi táncot lejtenek,
elillan a hegytető-illúziós boldogság,
valós élet a galambturbékolás,
ébredj fenyőfa, hajnal jő,
friss tűleveleket növelve, nagyra nőj.