Ősz és deres tél,
mint az éhes farkas
fölém hajolva
megragadja gyenge vállam,
eperfának fehér, fekete epre
régmúlt idők szellemei lettek.
Banyakemence, friss kenyér illat
még mindig enyhén
csiklandozza orromat,
mécses mellett a csillag
szebben ragyogott valaha felettem,
kérdéseim, kételyeim beleptek,
pedig látom jövőtlenné vált
öregségem terheinek fiatal gyümölcseit,
szenvednek a betevő falatért.
Sarjaim élete jobb legyen,
mint ami engem kísért
a múltba bújt idők harmatcseppjén.