Haza menne, elege lett
Sírva alszik el s ébred.
Haza hiány, nem tudja de fél
Fél hogyha egyszer belép az ismert ajtón nem várja senki sem...
Csak kínos hang amely azt mondja
Késő...
Ő elsírja magát...mind mikor gyermekként nem kapta azt a babát pedig annyira akarta..
Elege lesz és gondolkodik...lehet most először olyan felnőttesen komolyan...de vajon min? Az édesapján...aki a szíve közepe volt...Vajon édesanyján ...aki kezét fogta ha bármi volt..
Belegondol az élet nagy hazugság....Elhullantja utolsó könnyét...és ezt ordítja...Vissza akarlak kapni...Mert senki sem tudja...Mennnyire szeretlek és szeretni foglak.