Úgy néz rám a kőszikla,
mint egy buldog, de
én visszavicsorítok,
életem árnyékában
meghúzódok,
emlékeimhez hozzábújok,
magasra nőtt jegenyék titkolják
hogyan vált eggyé egy
mókusfiú és egy mókuslány,
ne tovább, állj meg képzelet,
most a patak szeméttel telített,
valahol vihar utáni pusztulást
terít a lábam elé,
itt pókhálóban küzdik egy légy,
nem segíthetek, a pók is élőlény.