Szeretném hallani a csalogányt,
nem vadítom magamra a felhők haragját,
égi lámpások ragyognak rám kíváncsian,
de
a csillagok és az ég olyan messze van
jön a fénylő hajnal, a nappalt nyújtja
tenyerem felé
piros, kék, barna lepkék csodálatosak,
mint a lehelet
szárnycsapással vihart kevernek,
ám amikor közeledek feléjük,
lépteim súlyát nem érzik,
ők a szépség, én a nyugalom,
senki sem kéri számon,
mért nincs fordítva
én a szépség, ők a nyugalom.