Itt a zsákom a hátamon.
Benne sok vers, mese, móka!
A zsákomba beletúrok,
ezer ördög, ravasz róka!

Van itt bőven sok szép téma!
Cicus nyávog, kutya ugat!
Semmi sincsen veszendőben!
Mese minden zsáksarokban!

Sok ötlet egy egész évre!
Ravasz róka tyúkot futtat,
a sunyi menyét nyulat kerget,
egy kisfiú villanyt javítgat

nagy buzgalommal, szépen!
A körte égne, hogyha gyúlna
villanyfény a belsejében!
De nagy volt a fiú buzgalma,

csak tudása semmi sincsen!
A villany felkapcsolással
elaludt a villany szépen!
S nagy-nagy tudásával

szűnt az áram meg végképpen!
Más mesémben a cica
szerelemre gerjedt éppen
mátkájába, Herminába

a zsák sötét szegletében!
Az egereket nem zavarta!
Hisz Herminát csókolta éppen!
Zsákomban van sok-sok téma!

Írásra vár mind sorra, idejében!
Az írógépről mennek papírra szépen.
A mesélőkedvemnek szüleménye,
az, hogy a meséimnek sosincs vége!

Halász István
Budapest, 0997. június 28.