Meghajlott már rajta a cseréptető,
És újra rossz a kapucsengő.
Az udvart a gyom is belepte.
Nem játszanak ott már, gyerekek nevetve.

Furcsa volt most újra látni.
Otthonom már nem a régi.
A falak is megvetemedtek,
És lyukasak az esőereszek.

Emlékszem mikor épült,
És napról napra egyre szépült.
A szép nagy házban éltünk sokan.
Elmentünk, mert létünk rohan.

Csak a ház maradt ott,
És nő, aki benne lakott.
Jó anyám most csomagol,
Dobozokba emlékeket pakol.

Az egész ház tele van vele,
Kidobni azokat nincs szíve.
Elviszi magával egy kisebb házba,
Hogy emlékeit mindig lássa.


Szeged,2012. február 12.