Házam előtt van egy meggyfa,
tavasszal gyerekek lógnak rajta,
szedegetik az érettebb szemeket,
öröm nézni a kis lelküket.

Annyi levél van ezen a meggyfán,
ember fia meg nem számlálhatná.
Hangokat hallani csak róla,
elfújta a szél a zajokat azóta.

Most ősz van, és engem ingerel.
Minden este sztriptíz táncot lejt,
lassan vetegeti le magáról a felesleget.

Mit vél magáról ez a léha teremtés?
Naponta szedegetem a szemetét.
Csak azt tudnám: mi ebben a szép?!