Ifjúságom virágba öltözött rét volt,
út menti vörös pipacs az enyém volt:
sör-e, bor-e, pálinka-e?
ha eltalálod, megeheted.
Játéknak hittem az életet.
Anyánk szárnya alatt a harmónia...
Elhitettem magammal
a világ is hasonlóan ragyogó,
mosolygó, becsületesen dolgozó.
Ledöbbentem.
Rácsodálkoztam a
fátyolba csomagolt görcsre
dalba öntöztetve.
Szadizmussal átitatott új otthonom
kis híján farkasbőrbe bújtatott,
szerencsémre nem jött rám,
de többé bárány sem maradtam igazán.
Lettem, aki vagyok,
hibát hibára halmozok,
mert
ember vagyok