Fűtenger nő
a vasúti sín
töltésén,
a patak fölött
keskeny
értelmetlenség.
A csöndet
elmém tiltakozása
töri szét:
Mit keresek
ezen a tájon?
Fűtengerbe
őrzött
ifjúságom?
Csillogtak a
vágytól
ragyogó
szemek,
kézfogás,
körtánc,
pezsdülő vér,
csókba fojtott
gyönyörűség...
Reggeli ébredés
újult erővel,
életemből csipeget
az emlék-madár,
és ott áll,
miként a szobor,
csukott ablakom
párkányán.